Szilágyi Csaba Zoltán a teljes becsületes nevem, de ebbõl a Zoltánt nem szoktam használni. A barátaim csak Ts-nek (tées) szólítanak. Ezt szeretem, mert olyan egyedi. Ez a becenév egyébként onnan jött, hogy az egyik kedves barátom elõször úgy kezdett el hívni, hogy "Tsaba". Ez egy kis magyar hangtani játék: ts = cs. Aztán az "aba" egyszer csak elmaradt.

Lássuk, hogyan is kezdõdött minden. Hát valahogy így:

75-ös születésû vagyok, asz'szem nem kell nagy matematika hozzá, hogy kiszámold, most hány éves vagyok. Egyébként a Ikrek havában születtem, de inkább az aszcendensem dominál, ami viszont Oroszlán.

Aztán valahogy így folytatódott:

A képen látható kiskölköt érdemes megnézni közelebbrõl is: 

A sztori valahol a kissrác
korban folytatódott:

Az élet mily szép, kaptam egy öcsikét: 

Az öcsém 1981. április 30-án látta meg a napvilágot. Egy kicsit lököttebb, mint én, de nagyon bírom a srácot.

Voltam közben úttörõ is: 

Családomról annyit, hogy szüleim elváltak, édesanyámmal és öcsémmel élek együtt Budapesten:

Anyukám nagyon kemény ember. Jóformán nem ismer lehetetlent. Nagyon sokat köszönhetek neki:

Van ám nekem egy remek unokatesóm is, Csillának hívják. Õ a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanul közgázt. Akárcsak én, õ sem fér a bõrébe, és mindenféle közösségi munkákat vállal. Jelenleg a pécsi AIESEC egyik vezetõ személyisége...

És íme a legközelebbi rokonaim (a Szilágyiak):

Íme a középiskolai osztályom. Lökött egy társaság voltunk:

A középiskolát az Újpesti Mûszaki Szakközépiskolában végeztem el. A bizonyítványom szerint számítástechnikai és informatikai technikus vagyok. Valahonnan így jött az, hogy a BME-re akartam jönni.

Az egyetemi tanulmányaimat 1994 szeptemberében kezdtem. Alapvetõen soha nem voltam az a kitûnõ tanuló. Az egyetemi akadályokat olyan közepesen veszem. Sebaj, lesz ez még jobb is...

Na de azért nem csak merev tanulásból áll az élet. Én azt szeretem, ha zajlanak az események, pezseg az élet. Így aztán tagja vagyok különféle hallgatói szervezeteknek.

Például az egyik szívügyem a kari hallgatói újság, az Impulzus. Egész pontosan: Impulzus - a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének Lapja. Két évig az ügyvezetõ-szerkesztõje voltam, most már átadtam a helyem az "ifjúságnak". Ügyvezetõként a lap megjelentetésével kapcsolatos ügyeket és a szerkesztõség adminisztrációs ügyeit intéztem: reklámszervezés, szponzorkeresés, beszámolók, nyomdai ügyintézés, a lap képviselete. Jelenleg is szervezem a közösségi életet. Most fõleg újságíróként tevékenykedem a lapnál.

Másik szívügyem a Kari Hallgatói Képviselet, ahova 1996 õsszén választottak be elõször a kar hallgatói. Két évig voltam tagja a HK-nak. Tavaly a PR csoport vezetését vállaltam el, a múlt évben fõleg az Impulzust képviseltem a HK-ban. Emellett a tanulmányi csoportban tevékenykedtem, szervezem az informatikus szakosok szakirányválasztását. Továbbá részt vettem az Oktatók Hallgatói Véleményezésének szervezésében. Tavaly is, és idén nyáron is szerkesztettem egy kiadványt is a Hallgatói Képviseletrõl, idén kicsit kibõvítve, így az elsõsök már egy komplex kiadványt kaptak. A múlt félévben készítettem egy másik kiadványt is, a Schönherz Zoltán Kollégium 35 éves fennállása alkalmából.

Mindkét szervezet helyileg a Schönherz Zoltán Kollégiumban "székel", ezért aztán elég sokat járok be oda. De érdemes is bejárni ide, hiszen a kari közösségi élet igazán (sajnos szinte csak) itt zajlik. A szorgalmi idõszakban minden este van itt valami buli, és mondjon bárki bármit, szerintem egész jók, és egész igényesek.

A hobbim összefügg az Impulzussal, szeretek cikkeket, riportokat készíteni. Nagyon tetszik az, hogy amikor elmegyek egy interjút készíteni, akkor megismerkedhetek egy új, eddig számomra ismeretlen emberrel. A jövõben szeretnék majd komolyabban is foglalkozni az újságírással. Ehhez remélem jó iskola lesz a Jövõ Mérnöke c. lap, amely a BME hivatalos lapja.

Most jelenleg egy új egyetemi kört, a Mûegyetemi Médiaklubot szervezem. A klubot azért találtam ki, hogy a Mûegyetemen mûködö összes kari lap, rádió, TV stb. végre egymásra találjon, dumáljanak egymással, ismerjék meg egymás karát, közösségeit. Nekem az elmúlt hónapokban az volt a tapasztalatom, hogy a BME-n a karok szint semmit nem tudnak egymásról, elszigetelten élnek egymás mellett. Ezt a tarthatatlan állapotot szeretném feloldani végre.

Itt van a lomtáram, mindenfélét lehet itt találni...

Na jó most már befejezem, ha még ide cattintasz, akkor elolvashatod eddigi irományaimat.